A megoldás: bakteriofágok

A bakteriofágok baktériumok fertőzni képes vírusok. A “vírus” szótól azonban nem kell megijednünk: teljesen veszélytelenek a magasabb rendű élőlényekre, így az emberre is. Sőt, a megcélzotton kívül egyéb baktériumfajok elpusztítására sem képesek, így alkalmazásuk minimális beavatkozást jelent a mikroflórába, továbbá nem pusztítjuk el a hasznos baktériumokat egy növényvédelmi célú beavatkozás során.

A tipikus bakteriofág egy külső, fehérjéből álló kapszidburokból, és a benne lévő örökítőanyagból áll. A bakteriofágok sokkal kisebbek a gazdaszervezet baktériumoknál.

Becslések szerint a fágok a legszéleskörűbben elterjedt, legváltozatosabb szervezetek a földi bioszférában. A mindenütt jelen lévő fágok megtalálhatók a bakteriális gazdaszervezetek által benépesített minden élőhelyen; a talajban, vízben, levegőben, az állatok bélrendszerében stb. Igen nagy sűrűségben fordulnak elő a tengerben, ahol akár 9·108 virion található a felszíni baktériumszőnyeg minden milliliterében, és a tengeri baktériumok akár 70%-a is fágokkal fertőzött lehet.[5]

Bár 1915-ös felfedezésük után még sokáig (1939-ig) láthatatlanok és rejtélyesek maradtak, gyógyászati felhasználásuk ötlete már a tízes évek végétől kezdve jelen volt.

 

A fágterápia a baktériumok multirezisztens törzseivel szemben hatásos terápiás eszköznek bizonyulhat.

Hogyan használhatók a növényvédelemben?

A fágok felfedezésétől kezdődően létezett az a gondolat, hogy e vírusok felhasználhatóak lennének a bakteriális kórokozókkal szemben vívott küzdelemben. Miután Sir Alexander Flemming 1928-ban felfedezte a penicillint, illetve különösen miután az 1940-es évek második felében elindult az antibiotikumok széleskörű alkalmazása, a fágok terápiás alkalmazásának kutatásai háttérbe szorultak.

A kórokozó baktériumokkal vívott harc soha nem ér véget: míg egyre újabb antibiotikumok kerülnek kifejlesztésre és bevezetésre, a baktériumok hosszabb – (de általában) rövidebb idő alatt rezisztenssé válnak az antibiotikumokkal szemben. Ha azonban antibiotikumok helyett fágokat alkalmazunk, a baktériumok hiába válnak rezisztenssé az alkalmazott készítményre, a fágok „gondoskodnak” arról, hogy a rezisztens baktériumokat is támadni képes újabb fágok jöjjenek létre, amelyek (az antibiotikumok kifejlesztéséhez képest) rövid idő alatt és alacsony költséggel izolálhatók, és az új, hatásos készítmény létrehozható.

Jelenleg még olyan kereskedelmi forgalomban lévő termék, amely E.  amylovora-ellenes, fágokat tartalmaz és szabadföldön is alkalmazható, nem létezik. Ennek egyik oka, hogy az erre alkalmas fágok izolálása és alapos jellemzése csak a közelmúltban kezdődött meg. Másik ok lehet, hogy a fágokkal foglalkozó kutatólaboratóriumok és az ezeket finanszírozó cégek elsősorban a humánpatogén baktériumok elleni fágkészítmények kifejlesztésére koncentrálnak (gazdasági okok miatt). A növényvédelemben az áttörés a közeljövőben várható, miután a humánpatogének elleni fág-készítmények előállításáért folyó verseny intenzitása csökken.